Gaby vagyok, 35 éves, 3 gyermek anyukája. Amit le szeretnek írni az a nem nyitott ember szamara tán mind bolondságnak hülyeségnek tűnik, de ezek a dolgok velem mind megtörténtek…
Gyermekként is úgy ereztem mindig, hogy más vagyok, mintha nem igen passzolnék sehova sem, pedig mindenhol nagyon is jól tudok alkalmazkodni. Csendes, nyugodt, érzékeny, segítőkész ember vagyok. Nem szeretek senkit sem megbántani és szívesen meghallgatom mások problémait, bajait, és ha tudok, adok tanácsot.
Talán már kisebb koromban is történtek dolgok, amire már nem igazan emlékszem, vagy éppen természetesnek véltem és oda sem figyeltem rájuk… Most az utóbbi tíz évre visszagondolva mar tudom, hogy mindenképpen igazgatják és figyelik az égiek a sorsom. Biztos vagyok abban, hogy soha semmi nem történik véletlenül. Még akkor sem ha valamit nagyon szeretnénk, és mégsem jön össze. Annak oka van. Vagy nem jött még el az ideje, vagy így kerülsz el valamifele problémát.
Egyik este, mikor lefeküdtem aludni – körülbelül 10 perc telt el, miután becsuktam a szemem – olyan érzésem lett, hogy valaki néz. Mikor kinyitottam a szemem az ajtóban egy tejfehéres áttetsző alak állt és nézett… ez körülbelül egy percig tartott, de még az életben nem ereztem azt a békés nyugodtságot, amit akkor éltem át, ebben az egy percben. Semmifele felelem nem volt bennem. Azután pedig eltűnt a csukott ajtón keresztül.
Mikor először babát terveztünk a párommal nem igazan akart összejönni. Egy motelban laktunk, az ágy felett a falon volt egy szent kép, amin Mária tartja a kezében a kis Jézust. Egyik reggel elgondolkodva néztem a képet és arra gondoltam, hogy milyen szép kisbaba, de szeretnek én is egy ilyet! Nem sokkal utána terhes lettem. Mikor anyukámnál voltam otthon látogatóban, körülbelül 6-7 hónapos terhes voltam, egyik este megint ott volt mellettem az a tejfehér áttetsző alak. Most már azt mondom, hogy Angyal. Egészen az ágyamnál állt és felém nyújtotta a kezet, mintha megsimogatna. A lányom a születésnapomon született. Még tizenéves koromban volt az a nagy vágyam, hogy ha egyszer gyermekem lesz, milyen jó lenne, ha akkor lenne születésnapja, amikor nekem, mert én úgy szeretem ezt a napot! Hat így is történt!
Gaby
Gaby történetét holnap kislánya láthatatlan barátjával folytatjuk, addig is beszélgethetünk az angyalokról itt kommentben, vagy a facebook.com/angyalisegitseg oldalon!
Ha saját történeted van, amit megosztanál velünk, írd meg a balazs.rkover(a)sanomamedia.hu e-mail címre!
Ha más történeteit olvasnád, az „Angyali segítség az interneten” és az „Angyali segítség az autóbalesetben” című bejegyzéseinket ajánljuk!
Kommentek